A Leonbergi

Akinek nemcsak a szőre, de a szíve is arany

Eredet:

A Leonbergi története az 1830-as években, Leonberg városában kezdődött, Németországban. A város tanácsosa Heinrich Essig nagy állatbarát volt, és egy olyan kutyát akart létrehozni, ami Leonberg városának címerállatához, az oroszlánhoz hasonló. A fajta létrehozásához Bernáthegyi, Újfoundlandi, és Pireneusi hegyikutya fajtákat választotta. Az első egyed 1846-ban született meg. A Leonbergi beváltotta a hozzáfűzött reményeket és elképzeléseket. Ősei tulajdonságai kitűnően ötvöződnek a Leóban: híres családszeretetét és hatalmas lelkét a Bernáthegyitől, vízszeretetét és emberközpontúságát az Újfoundlanditól, figyelmességét és a család mindenáron való megvédését a Pireneusi hegyikutyától örökölte. Nem véletlen, hogy egy ilyen kiváló természetű és hatalmas kutya a Hatalmasságok udvarait népesítette: III. Napóleon, Richard Wagner, Bismarck éppúgy büszke volt Leonbergijére, mint Garibaldi és Erzsébet királynő (Syssy). Mindezek ellenére nem egy divatkutya típus, így sosem veszíti el környezete tiszteletét.              

Megjelenés, küllem:

A Leonbergi nagyon nagy, erős, de mindezek ellenére mégis kifejezetten elegáns kutya. Hatalmas teste arányosan felépített, nem kelt nehézkes benyomást, könnyed mozgású, nyugodt, rendkívül erős csontozatú kutya. A kutya színe oroszlánszínű, vörös, és a vörös különböző árnyalatai homok sárgától a vörösesbarnán át a rőt vörösig, mindenkor kötelező fekete maszkkal. A vöröses alapszínt több-kevesebb fekete szőrvég járhatja át, ugyanakkor az alapszínt több-kevesebb fekete szőrvég járhatja át, ugyanakkor az alapszín nem lehet fekete. A szemszín világos-vagy sötétbarna. A fekete maszkban szinte elvesző szemek teszik a Leonbergit intelligenciát és barátságosságot sugárzóvá, ami minden kutyabarátot megragad. A Leonbergi dús szőrzetű fajta, mellső lábait zászló, hátsó lábait gatya díszíti. A kanok magassága 72-80 cm, súlyuk 70-90 kg-ig terjed, a szukák 65-75 cm magasak súlyuk 50-70 kg.

A Leonbergi lelke:

A Leo termeténél csak a lelke nagyobb, a Leonbergi tartók egyöntetű véleménye szerint a fajta sokszor felér egy emberrel. Ezt nem szabad közhelynek venni. Kiemelkedő intelligenciája és egyéb kiváló tulajdonságai az emberrel való szoros együttélés során alakultak ki. Aki testi-lelki jóbarátot akar, aki lesi minden gondolatát, akivel minden problémáját megoszthatja, akit minden gond nélkül magával tud vinni, akiben a végsőkig megbízhat, aki a családjába szeretne egy szeretetet adni és kapni vágyó új tagot, az a Leonbergiben ezt mind megtalálja. Manapság kevés olyan megnyugtató dolog létezik, mint leülni egy Leo mellé, érezni kellemes illatát, simogatni tengernyi puha bundáját, látni odaadó ragaszkodását, hallgatni dörmögő, mélyről jövő affektálását, mellyel elmondja, mennyire hiányoztunk neki.

Mindezek mellett a Leonbergi nagyon szereti a gyerekeket. A szukák és a hatalmas kanok nagyon türelmesek a kisgyermekkel szemben. Játék közben óvatosak, s vigyáznak a gyerekekre, s minden veszélytől óvják őket. Sok helyen terápiakutyaként használják a Leonbergit.

Mindezek nyitja, hogy minél több időt kell eltölteni vele, s szoros viszonyt kialakítani vele a család minden tagjának. A Leo emberszeretete mellett, ha családját veszélyben érzi azonnal, minden félelem nélkül támadásba lendül, mindenféle tanítás nélkül. Nem marcangoló típus, vitapartnerét ledönti és leszorítva tartja, de ha a végletekig hergelik, akkor félelmetes ellenfél családja biztonsága érdekében. A házat is jól őrzi, körülbelül másfél éves korára érik be önálló őrző hajlama.

Tartás, nevelés:

A kis Leót 9-11 hetesen érdemes elhozni a tenyésztőtől, és az első naptól fogva családtagként tekinteni, sokat foglalkozni vele. A kutya következetes nevelése később meghozza gyümölcsét, ami rendkívül engedelmes, szófogadó kutyát fog jelenteni. Rendkívül könnyen tanulnak. Ennek érdekében érdemes fiatalkorban (6-7 hónaposan) tanítgatni, de kicsit később kutyaiskolába is lehet vinni. A büntetésnek semmilyen fizikai formáját nem szabad alkalmazni, mert ha ezt szokja meg a kutya, később csak gond lesz belőle (bizalmatlan viselkedés, nem kívánt agresszivitás, félősség).

A Leonbergi nagyon jól szocializálódik, bármilyen állattal együttartható, egyből befogadja és szereti új társait. Különösen a fajtatársait nagyon szereti. A Leonbergi nagytestű fajta, lassan fejlődik, a teljes kifejlettséget kb. 2 éves korban éri el, de sokszor még tovább tart a fejlődése. A gyors növekedés a fiatal kutya csontrendszerét, szervezetét terheli meg elsősorban. Fiatalkorban erősen ajánlott kiegészítő takarmányok adagolása, ezekkel segíthetjük kutyánk egészséges fejlődését: Calcium-hydrogenphosphoricum (patikában kapható) az egészséges, erős csontozat kifejlődéséhez, kb. napi 2 teáskanál, valamint zöldkagyló kivonat (pl.: Korvimin Arthro por) kb. napi 2 teáskanál, ami az izületek egészséges fejlődését segíti nagymértékben. Ezek hiányában megnő az esély, hogy a kutya vékonyabb csontozatú lesz, vagy izületi problémái lesznek. Valamint nagyon fontos min. 1,5-2 éves korig minőségi száraztáp (Acana, Happy Dog, Pro Pac, Eukanuba, Royal Canin stb.) etetése az adagolási útmutató szerint a kornak megfelelő típussal (nagytestű kölyöktáp). Fél éves korig 3-szor, fél és egyéves kor között 2-szer, egyéves kor után elég a napi 1-szeres etetés. Fontos, hogy kutyánknak hagyjuk meg az evés utáni pihenőt, mert (főleg felnőtt

korban) fennáll a gyomorcsavarodás veszélye, amit az étkezés utáni futkározás idézhet elő. Mindezen dolgok betartása mellett biztos, hogy makkegészséges és hosszú életű lesz a kis Leo. A várható élettartam 8-10 év. Amúgy a nagytestű fajták között ritka egészséges fajta: nem nyálzik, nincsenek örökletes problémái, nincsenek problémák a szemével, fülével, nem fogékony a betegségekre, az időjárás viszontagságait is jól tűri. A téli hideg meg sem kottyan neki, viszont nyáron a forróság megviseli szervezetét. Mindig gondoskodjunk árnyékról, és friss vízről kutyánknak. Nagyon szeret fürödni, főleg a nagy melegben, ezt bizonyítják úszóhártyás lábujjai, amit az Újfoundlanditól örökölt. Nagy melegben a szervezetének és a közérzetének is jót tesz egy kis fürdőzés (erősödik az izomzata, de nincsenek túlterhelve az ízületei).  Egyébként nem szabad „mesterségesen”, samponnal sokat fürdetni, mert akkor tönkremegy gyönyörű bundája. Évente legalább egyszer azonban érdemes samponnal is megfürdetni.

2 éves koráig nem szabad túlterhelni (lépcsőztetés, bicikli mellett futtatás, ugratás, kúszás), mert fiatalkorban egy életre tönkre tehetjük ízületeit. Nagyon szereti a nagy sétákat, szereti futni is, de futni csak annyit, amennyi neki jólesik.

A kutya ápolása nem jelent különösebb gondot, bundáját egy héten legalább egyszer át kell fésülni (amit nagyon szeret), vedlési időszakban természetesen többször, szemeit, füleit ellenőrizni. A szennyeződéseket a bundájából megszáradásuk után kefével könnyen el lehet távolítani. Felnőtt kutyát évente min. 2-szer féregtelenítsünk, különösen ha gyermekek vannak a családban.

A felnőtt kutyának évente egyszer kell kapnia kombinált-, és veszettség elleni védőoltást. Ha erdőbe vagy rétre visszük a kutyust sétálni, vagy esetleg erdő vagy mező mellett lakunk akkor a kullancsveszély miatt többször ellenőrizni kell kutyánkat. Nagy bajt előzünk meg ezzel, mert vannak olyan kullancsok, amelyek a kutya halálát is okozhatják.

A Leo csak a családdal tud együtt élni, kennelben, megkötve vagy elzárt területen értelmét veszti a tartása. Ha nincs közvetlen kapcsolatban a családdal, nincs emberek között, nincs foglalkozva vele, éppen azokat a tulajdonságokat veszti el, amik oly különlegessé teszik ezt a fajtát. Akinek hiányzik a családjába egy mutatós, intelligens társ, aki őrzi a házat és családját aki nem beszél vissza, de nagyon tud szeretni, és megért minket, az egy Leonbergiben ezt mind megtalálja. Persze tudni kell, hogy egy ilyen óriási kutya táplálása, és ellátása bizony nem olcsó, viszont aki megismeri a Leonbergit, az biztos hogy nem csalódik benne, s nem fog lemondani erről a csodálatos fajtáról!

Összeállította: József Bence